Az emberi felsőbbrendűség veszélyes illúzió, amely torzítja a természethez fűződő kapcsolatunkat. Mi az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély?

• Nem az intelligencia, hanem a szerénység lehet létfontosságú a jövőnk számára.
• A természethez való visszatérés, az élő világgal való kapcsolódás révén élhetjük túl az ember okozta válságokat.
• A COVID-járvány fájdalmasan megleckéztetett az ember hatalmának korlátairól.

Az évszakok közötti átmenet pillanataiban rájössz, hogy van időd felülvizsgálni azokat a dolgokat, amiket az életed biztos pontjainak gondoltál.

Hogyan beszéljünk az emberiséget fenyegető veszélyekről egy olyan pillanatban, amikor nem hiányoznak az apokaliptikus nézőpontok?

Az emberiség túlélését fenyegető legnagyobb veszély nem az éghajlatváltozás vagy az erőforrások kimerülése, hanem a kultúránkban mélyen gyökerező meggyőződés lehet: az emberi felsőbbrendűség. Ez az „emberi kivételességnek” nevezett elképzelés táplálja a természet kizsákmányolását, és megakadályozza, hogy észrevegyük a közöttünk és az élővilág között levő kölcsönös függőséget. Dr. Christine Webb primatológus és a „Az arrogáns majom” című könyv szerzője arra provokál, hogy értékeljük át helyünket az ökoszisztémában, és fontoljuk meg egy szerényebb nézőpont elfogadását a létezésről. Sokan úgy vélik, hogy az emberi kivételesség veleszületett, de a legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy ez a meggyőződés valójában a kultúra terméke. A kisgyermekek nem mutatnak erkölcsi preferenciát az emberek iránt az állatok kárára, ami arra utal, hogy ezt a nézőpontot társadalmi úton sajátítják el.

Hogyan értékeljük át a nézőpontunkat?

Ahogy Jane Goodall, a híres primatológus is mondta: „Fontos, hogy felismerjük, mi is az állatvilág részei vagyunk. Az emberiség nem különül el tőle”. Az intelligencia nem egy skála, noha többnyire azt tanítják nekünk, hogy az intelligencia csúcsán az emberek állnak. Ez a kép azonban megtévesztő. Az intelligencia különböző környezetekhez és problémákhoz való alkalmazkodás képességében is megnyilvánul. Az állati kognícióra vonatkozó kutatások gyakran elfogultak, összehasonlítják a fogságban nevelt állatokat az autonóm emberekkel, és az állatok intelligenciáját az emberi viselkedés utánzásának képessége alapján értékelik. Ahogy Neil deGrasse Tyson tudományos kommunikátor is hangsúlyozta: „Ami igazán különleges az emberekben, az az, hogy képesek vagyunk kérdéseket feltenni az univerzumról és a benne elfoglalt helyünkről”.

A COVID-járvány fájdalmasan megleckéztetett az ember hatalmának korlátaival kapcsolatban. Ahelyett, hogy végiggondoltuk volna, miként járult hozzá a vírus megjelenéséhez a természetes élőhelyek kizsákmányolása, az emberi találékonyságot ünnepeltük, amikor sikerült létrehozni a COVID elleni vakcinát. Nem értettük meg azt, hogy a természethez való alázatos hozzáállás elengedhetetlen a múlt hibáinak elkerülése érdekében és, hogy a túlélésünket nem külső erők fenyegetik, hanem sokkal inkább az emberi felsőbbrendűségbe vetett hitünk. Az bennünk lakó „arrogáns majom” leleplezése és a szerénység, a kölcsönös függőség és az élet minden formája iránti tisztelet elengedhetetlen az emberiség és a bolygó fenntartható jövőjének biztosításához.