Meghalt José Mujica, a világ „legszegényebb államelnöke”

• Mujicát 89 éves korában érte a halál.
• Fiatalkorában a Tupamaros gerilla tagja volt, 14 éven keresztül fogva tartották és kínozták az uruguayi katonai diktatúra börtöneiben.
• Szabadulása után politizálni kezdett, az uruguayi baloldal fontos szereplőjévé vált. Államelnöki mandátuma során számos fontos szociális reformot hajtott végre, országát gazdasága növekedési pályára állította.

89 éves korában meghalt José Mujica, Uruguay volt államfője, akit leginkább Pepe néven emlegettek – írja a BBC.

A volt gerillaharcos, aki 2010 és 2015 között vezette Uruguayt, szerény életmódjával kivívta magának „a világ legszegényebb államelnöke” állandó jelzőt. Yamandú Orsi, Uruguay jelenlegi államfője az X-en jelentette be Mujica halálhírét. Bejegyzésében megköszönte mindazt, amit Mujica szeretett népéért tett. A volt államfő halálának okát nem hozták nyilvánosságra, de korábbi hírek szerint nyelőcsőrákban szenvedett.

Elnöksége alatti egyszerű életmódja, a fogyasztói társadalommal szembeni kritikái és az általa szorgalmazott társadalmi reformok miatt Mujica széles körben ismert politikai személyiséggé vált Latin-Amerikában és a világban, többek között például azért, mert Uruguay volt az első ország, amely legalizálta a marihuána rekreációs célú fogyasztását.

Mujica azt vallotta, hogy édesanyjától örökölte a földművelés és a könyvek iránti szeretetét. Az ország fővárosában, Montevideóban nevelkedett, a ’60-as években a Tupamaros Nemzeti Felszabadítási Mozgalom tagjaként tevékeny, amelyhez számos személy elrablása, támadás és kivégzés köthető, noha Mujica tagadta, hogy neki személyesen köze lett volna bármilyen bűncselekményhez. A kubai forradalom és a nemzetközi szocializmus mintájára Mujica gerillája ellenállást szervezett a demokratikusan megválasztott, de szerintük egyre autoriterebb módszerekhez folyamodó uruguayi kormány ellen. Négy alkalommal fogták el, 1970-ben hat helyen lőtték meg, ekkor életveszélyes állapotba került. Kétszer szökött meg a börtönből, Uruguay történelmének legnagyobb börtönszökésében is részt vett, amely során 105 gerillaharcos társával egy alagúton keresztül lépett meg. Amikor az uruguayi hadsereg puccsot szervezett, egy kilenctagú túszcsoportba válogatták be, a gerillák támadása esetén kilátásba helyezve kivégzésüket. 1970 és 1985 között 14 évet raboskodott zord körülmények között, szabadságát akkor nyerte vissza, amikor 1985-ben Uruguay ismét a demokrácia útjára lépett. Szabadulása után képviselőként és szenátorként tevékenykedett, 2005-ben miniszter lett Frente Amplio baloldali koalíciós kormányában, majd 2010-ben, 74 éves korában az ország elnökévé választották.

Mandátuma idején – egy meglehetősen kedvező nemzetközi kontextusban – az uruguayi gazdaság átlagosan évi 5,4%-kal nőtt, a szegénység csökkent, és alacsony szinten mozgott a munkanélküliség. Uruguayra egy sor reform miatt figyelt fel a világ: Mujica vezetése alatt az országban legalizálták az abortuszt, elismerték az azonos neműek házasságát, és legalizálták a marihuána rekreációs célú fogyasztását.

Mandátuma alatt Mujica nem költözött be az államelnököknek fenntartott kúriában, Montevideó peremén levő házában maradt feleségével, Lucía Topolansky-val, ahol csekély biztonsági felügyelet mellett és továbbra is személyzet nélkül éltek. Mivel hanyagul öltözött, rendszerint az 1987-es Volkswagen bogár autóját vezette, és fizetésének nagy részét elosztogatta, a média a világ legszegényebb elnökeként kezdte emlegetni.

Annak ellenére, hogy Mujica a takarékosságot hirdette, kormánya jelentősen növelte a közkiadásokat, ami magas költségvetési hiányhoz vezetett, ezért ellenfelei pazarlással vádolták meg. Mujicát azért is bírálták, mert nem sikerült megoldania az uruguayi oktatási rendszer problémáit, bár megígérte, hogy kormánya abszolút prioritásává teszi az oktatást. Mindazonáltal más vezetőktől eltérően soha nem vádolták korrupcióval vagy országa demokráciájának aláásásával. Mujica 2020-ban visszavonult a politikából, bár továbbra is központi alak marad Uruguayban.