- A romániai városi lakosság 11,99 millió fő, ami 1%-os csökkenést jelent, míg a vidéki lakosság 9,68 millió, ami enyhe növekedést mutat.
- A lakosság fele alacsony GDP-hozzájárulású területeken él, ami befolyásolja a gazdasági termelékenységet és a jövedelmeket.
- A magánbefektetések elkerülik a vidéki területeket az elmaradott infrastruktúra és a képzett munkaerő hiánya miatt.
Az Országos Statisztikai Intézet közzétette a 2025. július 1-jén érvényes, lakhely szerinti népességre vonatkozó előzetes adatokat. Ezek szerint Romániában 21,67 millió személy él, ami közel 110 000 fővel kevesebb, mint az előző évben.
Ez megerősíti a több mint két évtizede tartó csökkenő trendet: az országban továbbra is csökken a lakosok száma és a populáció gyorsan öregszik.
Az INS meghatározása szerint a lakhely szerinti népesség a román állampolgársággal és állandó romániai lakhellyel rendelkező személyek számát jelenti, függetlenül attól, hogy ténylegesen az országban élnek vagy sem.
A lakhely szerinti statisztika magában foglalhatja az ideiglenesen vagy hosszabb távra külföldre távozott romániai lakosokat is. Ezt nem szabad összetéveszteni a rezidens népességgel, amely csak azokat a személyeket foglalja magában, akik ténylegesen Romániában élnek egy adott időpontban.
A vizsgált időpontban Románia városi lakossága körülbelül 11,99 millió főt tett ki, ami 1%-os csökkenést jelent az előző évhez képest, míg a vidéki lakosság enyhén nőtt, elérve a 9,68 millió főt (+0,1%). Az általános arány viszonylag állandó marad: a román állampolgárok 55,3%-a városon, 44,7%-a vidéken él.
Románia az Európai Unió azon országai közé tartozik, ahol a vidéki népesség aránya a legmagasabb, miközben az EU-s átlag 25 és 30% között ingadozik.
Ez a demográfiai valóság azt jelenti, hogy a lakosság fele olyan területeken él, amelyek kevésbé járulnak hozzá a GDP-hez.
Ez a szempont közvetlenül befolyásolja a gazdasági termelékenységet, figyelembe véve, hogy a magas hozzáadott értékű ágazatok, mint az ipar, a szolgáltatások és a technológia, a városokba tömörülnek. Emellett az átlagjövedelmek jelentősen alacsonyabbak a vidéki területeken, ahol a foglalkoztatási lehetőségek korlátozottak.
A magánbefektetők hajlamosak elkerülni a vidéki régiókat, főként a hiányos infrastruktúra és a képzett munkaerő hiánya miatt.
Továbbá, a magas vidéki arány befolyásolja a regionális fejlesztést, és szükségessé teszi egy kiterjedt és költséges infrastruktúra – utak, iskolák, kórházak és közműhálózatok – létrehozását és fenntartását. A régóta fennálló és újratermelődő regionális egyenlőtlenséget nehéz kizárólag állami beruházásokkal korrigálni. Sok vidéki település évente jelentős mértékben veszíti a lakosokat, de továbbra is magas költségvetést igényel a közszolgáltatások, például az alacsony létszámú iskolák, alig használt orvosi rendelők és alacsony forgalmú utak fenntartására. Hosszú távon ez a helyzet nyomást gyakorol az állami költségvetésre és csökkenti a beruházások hatékonyságát.
Ezenkívül a vidéki környezetben élők átlagban alacsonyabb iskolai végzettséggel és képzettséggel rendelkeznek. Az Eurostat szerint Romániában a legmagasabb a NEET fiatalok (akik nem dolgoznak és nem is tanulnak) aránya az EU-ban, ez a jelenség a vidéki területeken a legjellemzőbb.
A tömegközlekedés, a digitális infrastruktúra és a helyi lehetőségek hiánya korlátozza a társadalmi és szakmai mobilitást, amelynek hatására újratermelődik a vidéki szegénység.
Ez a demográfia közvetlenül befolyásolja az európai források felhasználásának módját. A vidéki lakosság jelentős aránya indokolttá teszi a speciális programok, például a PNDR (Országos Vidékfejlesztési Program) vagy a közszolgáltatások digitalizálásának elindítását, és a helyi infrastruktúrába való beruházásokat.
Másrészt, a vidéki lakosság szétszórtsága és elöregedése bonyolítja a programok végrehajtását, és az európai források felhasználásának aránya éppen azokon a területeken marad alacsony, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk.
A népesség nemek szerinti megoszlását tekintve a nők vannak többségben, a teljes létszám 51,2%-át teszik ki, azaz körülbelül 11,1 millió főt, szemben a 10,56 millió férfival.
A demográfiai öregedés súlyosbodik: 2025. július 1-jén a 65 év feletti személyek száma meghaladta a 15 év alattiakét – több mint 4 millió idős személyt számoltak meg, szemben a körülbelül 2,99 millió fiatallal.
A demográfiai öregedési mutató, amely a 100 fiatalra jutó idősek számát fejezi ki, mindössze egy év alatt 130,2-ről 135,4-re nőtt.
A lakosság átlagéletkora elérte a 43,1 évet, a medián életkor pedig a 44 évet, mindkét érték progresszívan emelkedik.
A legnépesebb korosztály a 45 és 49 év közötti személyeké, ami az 1975 és 1980 között született generáció tagjaiból áll.
Románia az Európai Unió azon országai közé tartozik, ahol a népesség a leggyorsabban csökken. Az Eurostat adatai szerint Románia regisztrálta a legnagyobb demográfiai veszteséget az elmúlt két évtizedben, főként a kivándorlás miatt.
2024 elején körülbelül 3,1 millió román állampolgár élt más EU-tagállamokban, ami a külföldön letelepedett európai állampolgárok teljes számának 22%-át teszi ki.
Románia átlagosan körülbelül egymillió lakost veszít tízévente. Tudorel Andrei, az Országos Statisztikai Intézet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt három évtizedben az átlagéletkor több mint hét évvel nőtt, és az ország a lakosok számát tekintve a hatodik helyről a hetedikre fog visszacsúszni az EU-ban.
Hosszú távon a csökkenő és egyre öregedő népesség nyomást gyakorol a nyugdíjrendszerre és az aktív munkaerőre.
A munkaképes korú (15-64 év) és a 65 év feletti személyek aránya folyamatosan romlik, ami kérdéseket vet fel a közpénzügyi rendszer fenntarthatóságával és az esetleges nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatban.
Továbbá, a fiatalok számának csökkenése befolyásolni fogja az ország gazdasági potenciálját és innovációs képességét.
A lakhely szerinti népesség-eloszlásra vonatkozó adatok több mint egyszerű statisztikák, hiszen a közpolitikák alapját képezik. Befolyásolják a regionális források elosztását, és figyelmeztetnek a demográfiai egyensúly hiányosságaira, amelyek meghatározóak lesznek a következő évtizedekben: a népesség egyre nagyobb szegmensét teszik majd ki az idősek, csökken az adófizetői bázis és egyre inkább növekszik az igény az egészségügyi és szociális szolgáltatások iránt.