- A középiskolás gyermekek 17%-a kért már segítséget az iskolai tanácsadótól.
- Az 5-8. osztályos gyermekek 91%-a tud arról, hogy van tanácsadó az iskolában.
- A megkérdezett diákok 70%-a nyilatkozta azt, hogy bízik a tanácsadóban.
Tovább élnek és virulnak a társadalomban a pszichológiai terápiával kapcsolatos előítéletek, és ez a jelenség az általános iskolás diákok körében is tetten érhető. Az 5–8. osztályos gyermekek mindössze 17%-a kereste fel egyénileg az iskolai tanácsadót személyes problémáinak megbeszélésére, annak ellenére, hogy 91%-uk tudja, hogy van tanácsadó az iskolában – derül ki az Oktatási Minisztérium által készített kutatásból. A diákok 70%-a mondja, hogy bízik a tanácsadóban, de majdnem a fele, 46%-a vallja be, hogy nem képes tőle közvetlenül segítséget kérni, ha rossz napja van vagy problémája adódik.
Az elemzés szerint a szülői írásbeli beleegyezés kötelező jellege az egyik legfontosabb ok, ami visszatartja a gyerekeket az iskolai tanácsadó felkeresésétől – ez különösen azoknál a diákoknál igaz, akik nem akarják, hogy a szüleik tudjanak a problémáikról.
A szülők egy része személyes kudarcként éli meg, ha gyereke pszichológiai támogatást igényelne. Mindössze 6% hivatkozik objektív okokra, mint például a tanácsadó hiánya vagy az, hogy nem ismeri őt. Egyébként a diákok inkább az osztályfőnökkel vagy más tanárokkal beszélgetnek, akik naponta jelen vannak az életükben.
A fogyatékossággal élő diákok a 17%-os átlagnál jóval nagyobb arányban igénylik a pszichológiai támogatást: 40%-uk keresi fel a tanácsadót, legtöbben közülük beilleszkedési nehézségek, önbizalomhiány, az érzelmek kezelése, és a rájuk nehezedő elvárások okozta problémák miatt kérnek segítséget.
A felmérés készítői több mint 1800 diákot, valamint 103 osztályfőnököt, szülőt, tanácsadót, igazgatót és szakértőt kérdeztek meg.