- Cristoiu: Jelenleg jelentős különbségek vannak a valódi sajtótermékek között.
- Cristoiu: Romániában már nem működik olyan szabad piacgazdaság, amely hiteles lenne a sajtó számára.
- A Szabadság Világnapját május 3-án ünneplik 1993 óta.
„A szólás szabadsága egy erős fegyver, amely megváltoztathatja a világot, és felszabadíthatja az emberek elméjét.” A szólás szabadsága egy szabad és független sajtó alapjait képezi, amely a nemzet hangjaként és a demokrácia és az egyéni jogok őrzőjeként szolgálhat. A mai digitális korban, amikor az információ egy kattintásnyira van és a kommunikáció hihetetlen sebességgel zajlik, könnyű elfelejteni a sajtó fontosságát és hatását a történelem során.
Ennek ellenére a sajtó története egy lenyűgöző és komplex történet, tele sorsfordító pillanatokkal és átalakulásokkal, amelyek mélyen befolyásolták a társadalmat. Többek között erre a történetre mutat rá a Ion Cristoiu, akinek aktív szerepe volt a 90-es évek sajtótörténetében.
Van-e még ma szabad sajtó?
Ion Cristoiu: „Nem. Ha megnézzük a lezárult választási kampányt, valójában nem egy jelöltek közötti háborúval, hanem mogulok televíziói közötti harccal állunk szemben. Persze, minden mogul kiválasztott egy jelöltet, akit el akart juttatni az elnöki székbe, így gondolta a mogul. De az adott televízió nem a jelöltet támogatta, hanem háborút indított a jelölt ellenfelével szemben.
Ezt 1990 óta nem láttuk. Persze, a sajtó, főleg a román sajtó, mindig is elfogult volt elnökválasztási kampányokban, de soha nem volt ilyen, amikor a mogulok televíziói még egymás között is háborúzni kezdtek.
Tehát hogyan lehet szabad sajtó, hogyan lehet szabad újságíró, amikor a mogul parancsait teljesíted, hogy üldözd a jelölt ellenfelét?”.
Ion Cristoiu: „Úgy érzem, hogy valami történik Romániában. A hagyományos platformok, az online platformok még nem számítanak sajtónak a politikai döntéshozók szemében. Például a TikTok-on való kétszeri fiókbezárásomat nem tekintették a sajtó cenzúrázásának. Pedig én sajtót csináltam. Ahelyett, hogy naponta egy szerkesztői cikket írtam volna, naponta tízszer posztoltam. Tehát volt egy poszt, egy újságírói tevékenység. Az úgynevezett TikTok-on nekem, Cristoiu-nak, megtiltották, hogy egy lábon táncolva posztoljak.
Ha észrevették, akkor ebben a kampányban a jelöltek pénzt toltak a televíziókba. Mindig csak a hagyományos médiába. Plakátok, televíziók, tollak, sapkák. Sokkal kevesebb pénzt a közösségi médiába, és még a kampányra sem figyeltek. Ha figyelmesek lettek volna a TikTok-ra, például láttak volna egy kampányt egy jelölt mellett. Vagy felfedeztek volna valamilyen információt róluk. Nagyon érdekes.
Egyelőre a politikai döntéshozók, tisztségviselők és üzletemberek a közösségi médiát nem tartják túl fontosnak. Ez körülbelül a diszkó alternatívája az ő szemükben. Pedig a közösségi média a sajtó részét képezi, és kezdik átvenni a hagyományos sajtó helyét, amelynek alkalmazkodnia kellene a közösségi média által használt eszközökhöz.”