December 1-je, Románia nemzeti ünnepe: Mit jelent ez a nap a románok számára?

• A román parlament az 1990. július 31-i 10. számú törvénnyel döntött arról, hogy december 1-jét Románia nemzeti ünnepévé nyilvánítja.
• Az esemény a románok történelmének legfontosabb pillanatát jelöli – a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés megszavazta Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros Romániával való egyesülését 1918-ban.
• 1990. december 1-jén Románia Nemzeti Ünnepét mind Gyulafehérváron megtartották, ahol számos román hivatalosság vett részt a szervezett ceremóniákon, mind a bukaresti diadalívnél, ahol lenyűgöző katonai parádét szerveztek. Azóta a hagyomány folytatódik.

A románok 1990-től december 1-jén ünneplik Románia nemzeti ünnepét, amikor a román parlament a július 31-i 10. számú törvénnyel döntött arról, hogy ezt a napot Románia nemzeti ünnepévé nyilvánítja. A törvény a Hivatalos Közlöny 95. számában jelent meg 1990. augusztus 1-jén.

Az esemény a románok történelmének legfontosabb pillanatát jelöli – amikor a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés megszavazta Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros Romániával való egyesülését 1918-ban.

Több mint 100 000 ember gyűlt össze Gyulafehérváron, és viharos éljenzéssel fogadta azt a határozatot, amellyel a román nép évszázados álma, Nagy-Románia valósult meg. Ugyanezen az emlékezetes napon Ferdinánd király és Mária királyné diadalmasan léptek be Bukarestbe, miután két évre Jászvásárra menekültek. Megjelenésükkel a főváros az egyesített ország szimbólumává vált.

A rendszerváltást követően először 1990. december 1-jén tartották meg Románia nemzeti ünnepét, mind Gyulafehérváron, ahol számos román hivatalosság vett részt a szervezett ceremóniákon, mind a bukaresti diadalívnél, ahol lenyűgöző katonai parádét tartottak.

1990-től kezdődően a nap ünneplésének hagyománya Bukarestben és az ország más városaiban is folytatódik, ezen a napon katonai parádékat, koszorúzási ceremóniákat, valamint különféle kulturális rendezvényeket tartanak.

A román egységes nemzetállam kialakulásának folyamata 1859. január 24-én kezdődött, Moldva és Havasalföld a 1859-1866 között uralkodó Alexandru Ioan Cuza alatti egyesülésével. Ez folytatódott Dobrudzsa 1878. november 14-i egyesülésével, az 1877-1878-as orosz-román-török háború lezárása után, ez az esemény jelentette Románia állami függetlenségének elnyerését I. Károly uralkodása alatt, aki 1866-1881 között uralkodott és 1881-1914 között királyként vezette az országot. A folyamat magában foglalta Besszarábia 1918. március 27-i és Bukovina 1918. november 28-i egyesülését is, I. Ferdinánd király (uralkodásának ideje: 1914-1927) vezetése alatt, és az 1918-as Nagy Egyesüléssel fejeződött be, Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros Romániával való egyesülésével.